DICTIONARY

(Total Entries : 197270)

空寂

Dictionary Definition: 

空寂(kōng jì) “empty and quiescent” 

HD. 8.419b(楞嚴經); DK. 8.648c(唐代); Krsh(1998) , s.v.;

18b27.一切諸法 皆悉 無生無滅 無大無小 無漏無爲(v)

K. 117.3.śānta~; Z. 82c5.寂然;

Related: